
A zÉlet néha nem igazságos. Az Élet lakói meg különösen nem azok. Néha. Vagy sokszor. Néha épp azok felejtkeznek el a fair versenyről, kihívásokról, akik fent vannak. És győzni szeretnének minden áron, mert a győzelem fontos, de nem az út minősége, ahogy ezt elérik. Mi van akkor, mit tehetünk, ha egy ilyen versenyre, versenybe hívnak, kényszerítenek bele? Mi a teendőnk? Van mese, ami erre adja meg a választ….
Történt egyszer, hogy a Róka észrevette, hogy a Menyhal a folyóban csak a kövek között heverészik, és elkezdte bosszantani:
„-Mit heverészel itt egy helyben? Biztosan nem tudsz gyorsan úszni! Talán bizony úszni sem tudsz…Gyere versenyezzünk, melyikünk ér hamarabb a harmincharmadik folyókanyar mögötti hegyig! A víz folyásával szemben állunk. Én a parton futok, te pedig a vízben úszol…”
Így kezdődik a mese. Egyenlő esélyek, egyenlő viszonyok…vagy nem? Hiszen mindketten a folyásiránnyal szemben állnak, szemben futnak! Ja, hogy a rókának ez kevésbé jelent problémát….hát van ilyen, mondhatni ilyen a zélet. Rendben, ilyen az élet, de mit tegyünk, ha történetesen mi (én, te, mi) a menyhal vagyunk?
Mit tehetünk? Küzdhetünk azért, hogy a verseny feltételei kiegyenlítettek legyenek. Küzdhetünk. Vagy mondhatjuk, hogy így nem versenyzünk. Így nem. Tehetünk így is. De lehet, hogy egyikre sincs lehetőségünk, bele kell menni a versenybe, nem tehetünk mást, mint hogy elfogadjuk a kihívást.
Ez a kis rövid evenki állatmese azt mutatja meg, ilyenkor mi a teendő. Lássuk tehát, hogy mit tanít nekünk a mese, ha egyenlőtlen erőviszonyok közé kerülünk, ha felülről, kívülről ránk kényszerítenek egy helyzetet:
A menyhal nem tud mint tenni, elfogadja a kihívást, de kér egy napot, hogy engedélyt kérjen az apjától a versenyhez.
1. tanács: ismerd fel, hogy ez a verseny így eleve esélytelen.
2. tanács: kérj időt! Legyen időd átgondolni, akár tanácsot is kérhetsz mástól.
A Menyhal elúszik a Menyhalak fejedelméhez, a Tajmenyhez, aki rögtön átlátja a problémát és összehívja a folyó összes menyhalát és így szól hozzájuk:
„….A Menyhal megegyezett a Rókával, hogy gyorsasági versenyre kelnek a víz folyásával szemben. A Róka szélsebesen fut. A Róka nagyon okos és ravasz. De mi, túljárunk az eszén. Halljátok hát szómat: Ti, e folyó menyhalai, feküdjetek a folyó fenekére a part mentében egészen addig a nagy hegyig. Hallótávolságra helyezkedjetek el egymástól. Amint a Róka szólítgatja a Menyhalat, mindig az válaszoljon neki, aki épp előtte van.
Ezt tanácsolta a Tajmeny.
3. tanács: olyanhoz menj tanácsért, aki átlátja a helyzetet, ismeri az ellenfelet, vagyis nem becsüli le, de ismeri a lehetőségeket is.
4. tanács: egyedül nem megy! Fogj össze, kérj mástól segítséget, old meg közösen a problémát.
5. tanács: használhatsz cselt is! Ilyenkor megengedett!
6. tanács: használd a közegek közötti különbséget, ami első látásra hátrány, az lehet előny is!
És másnap elkezdődik a verseny. A Róka nekiiramodik, a Menyhal pedig befekszik szokásos kövei közé. A többi menyhal pedig szépen sorban a part mentén helyezkedik el a kövek között.
És a Róka szólítja a Menyhalat. És az válaszol, de pont az a hal, amelyik a Róka előtt van. A Róka összeszedi minden erejét, fut, fut, de a menyhal mindig elől válaszol. Végül a fáradságtól összerogy, és azt mondja:
„Milyen messze elúszott a Menyhal! Meg kell hagyni, gyorsan úszik. Nem tudom utolérni.”
7. tanács: NE KÖSD A MÁSIK ORRÁRA HOGYAN GYŐZTÉL 🙂
Szóval, menyhalak, időt kérni, összefogni, hátrányból erőt, előnyt kovácsolni! És így lehet győzni….
(kép: N. Morossau)