„Sohasem gyógyulnak be a sebek, ugye? -Én úgy látom, hol gyógyulnak, hol meg fájnak” (C.L.Zafon; A mennyország fogságában) Hol gyógyulnak, hol fájnak: gyógyulva fájnak, fájva gyógyulnak sebeink. És elég egy mozdulat, egy pillanat alatt fájni kezd a gyógyult. És elég egy mozdulat érintés a kapcsolat, és gyógyulni kezd megint, újra és újra mutatja magát a […]
Tovább...
KIBÍRNI A MÁSIK SORSÁT néha nehéz csak lenni, semmi mást tenni, csak lenni vele együtt, bírni, hogy nehéz, és értő, okos szemmel kísérve bízni benne van elég erő. Apró sors-mag láthatatlan érik, van, hogy idő növeszti észrevétlen saját magát, ne tépd ki, ráncigáld türelmetlenül, csak figyeld, legyél, elég feladat kibírni, így szeretni őt. Kép: Barbara […]
Tovább...
„Kedves fehér madár, legbölcsebb a madarak között, nem segítenél én rajtam?”-kérdezi a lány a hollót. Nem segítenél énrajtam? Mert én nem érzem, hogyan tovább, mert nem látok most messzire, nem tudom mit tegyek, hol vagyok… És itt nem maradhatok, menni jó tovább lépni, hogy történjen az élet, találjam az utam, a társam, de egyedül most […]
Tovább...
Születtél vágyból? Ki vagy? Születtél élni, örülni, saját utad meglelni? Ki vagy? Születtél emléket tölteni, testet ölteni más jogából? Ki vagy? Születtél testvérnek, születtél pótléknak, játéknak- szernek,megtartani, rendezni, kötni, jóvátenni, betölteni születtél? Ki vagy? Rád néztek, láttak téged? Semmi többet, csak téged, ahogy te vagy, nem egy betöltött képzelet világra néztek, éreztek, szerettek téged? Keresd, […]
Tovább...
CSALÁD lehet fészek, meleg támasz, meghittség, öl, de néha megöl a fájdalom nehéz együtt lenni, kapcsolódni, szeretni, mert ott a kimondatlan kimondhatatlan, a cipelt teher a magány. A szeretet útközben valahol elveszett, vagy meg sem született, egy poros, pókhálós sarokban gubbaszt, maga sem tudja: létezik. És vannak napok az évben, amikor kimondva, kimondatlan szembe kell […]
Tovább...
Asszonyok ti jártatok mögöttem előttem éltetek anyák: titkok tudói láttok engem? Egy pillanat emlék villan, nagyanyám hangja szól: anyám, mondja, anyám hozzád vágyom, és árvácskát ültet a sírra télen is kékfehér apró szívós virág nyílik bennem tovább. Váratlan hív a mozdulat: áldást ad egy kérges kéz, simít, röpít vissza, oda, ahol volt egy kislány, apró […]
Tovább...
az éghez: égigérő létrán lépkedünk, tetejetlen fán mászunk egyre feljebb, világhegy visz felfelé, mutatja az utat. Tartozunk a földhöz: sárból lettünk, porrá válunk, tart, megtart, szívünk szívéhez ér, majd pihenünk a sötét földanyagban. Tartozunk a vízhez: vízben úszunk, lebegünk, áramlunk, alábukunk, felbukkanunk, örvény, cseppről-csepp emlékezet. Tartozunk a szélhez: repülünk, magasba szállunk, fent és lent, nincs […]
Tovább...