az éghez:
égigérő létrán lépkedünk,
tetejetlen fán mászunk egyre feljebb,
világhegy visz felfelé,
mutatja az utat.
Tartozunk a földhöz:
sárból lettünk, porrá válunk,
tart, megtart, szívünk szívéhez ér,
majd pihenünk a sötét földanyagban.
Tartozunk a vízhez:
vízben úszunk,
lebegünk, áramlunk, alábukunk,
felbukkanunk, örvény,
cseppről-csepp
emlékezet.
Tartozunk a szélhez:
repülünk, magasba szállunk,
fent és lent, nincs forma,
súlytalan,
vihar, madár, szabad
lét.
Az égnek tartozunk
a földnek,
víznek
tartozunk
a szélnek.
(Mindezt sokszor elfeledve létezünk.)
#vaskorgreta

kép: D. Stalauskiené