A RÓKA, AKINEK ELHITTÉK, HOGY TUD FÁRA MÁSZNI…

akinek elhitték, hogy fenyőt tud kidönteni,
akinek elhitték, hogy félelmetes, mert étvágya féktelen!

Mert a róka kérni tud, mit kérni, követelni, hisz minden jár neki, minden, mi másé ezt gondolja:

„étvágyam féktelen,
Hallod-e, baglyom,
hallod-e!
hajítsd egy fiókád ide, megeszem!”
S a bagoly ott fent a fán mit csinált?
„sírt keservesen a bagoly, de hát mit tegyen”
De hát mi tegyen?  
A bagoly, aki nem tudott nemet mondani…
A bagoly feláldozta két fiókáját félelemében, mert nem ismerte a róka természetét, hitte,  amit a róka mondott neki, kérdés nélkül, gondolkozás nélkül, figyelem nélkül:
Vajon miért nem tudott nemet mondani?
Talán fel sem merült benne, hogy van más út, más lehetősége…
Pedig:
„Hát fel tud mászni a róka a fára? Hát van neki szekercéje? Nem tudja az kivágni a fenyőt!”-mondta a bagolynak a szarka,  a ravasz, bölcs madár.
S mikor legközelebb kérte a róka a baglyot, hogy dobja le egyik fiókáját neki, mert éhes, az így felelt:
„Nem dobom!”
A róka dühösen elkullogott…hiszen nem tud fára mászni, hiszen nincs szekercéje!
Nem!
Milyen varázsszó is tud lenni a nem! Nem, nem teszem! Nem teszem magamért, a jövőmért, gyermekeimért!
Nem.
A nem néha az életért van, tanuljuk meg kimondani!
(És a rókákat felismerni.)
A bagoly meg a róka
Egy erdei tisztás közepén magas lucfenyő állt. Ezen a fenyőn épített magának fészket a bagoly, s itt költötte ki öt fiókáját.
Észrevette ezt a róka, odafutott, lekuporodott a fenyő tövébe, és nótára gyújtott:
Hallod-e, baglyom,
hallod-e!
Hajítsd egy fiókád ide!
Ha nem dobod le, hajjárom,
ezt a fenyőfát megmászom,
ha kell, tövestől kivágom,
s ahány fiókád, megeszem,
mert az étvágyam féktelen.
Hallod-e, baglyom,
hallod-e!
Keserves sírásra fakadt a bagoly, de hát mit tegyen. Még rosszabb lesz, ha a róka valamennyi fiókáját felfalja. Ledobta hát az egyiket. A róka elvitte a bagolyfiókát.
Másnap újból odafutott a fenyőhöz a róka, letelepedett a fa tövébe, és nótára gyújtott:
Hallod-e, baglyom,
hallod-e!
Hajítsd egy fiókád ide!
Ha nem dobod le, hajjárom,
ezt a fenyőfát megmászom,
ha kell, tövestől kivágom,
s ahány fiókád, megeszem,
mert az étvágyam féktelen,
Hallod-e, baglyom,
hallod-e!
hajítsd egy fiókád ide!
A bagoly sírt, sírdogált, de mit tegyen. Még rosszabb lesz, ha valamennyi fiókáját felfalja a róka. Ledobta hát még egy fiókáját. A róka elkapta, elvitte.
Száraz ágon ült a bagoly, búslakodott. Arra repült a szarka, látta, hogy búslakodik, megkérdezte tőle:
– Mért búsulsz, bagoly koma?
– Hogyne búsulnék – felelte a bagoly. – Erre járt a róka, megfenyegetett, hogy felkúszik a fenyőre, vagy kivágja a fát, és minden fiókámat felfalja. Fel kellett áldoznom két fiókámat; ha oda nem adom, mind megette volna.
– Ejnye, de ostoba vagy! – csörögte a szarka. – Hát fel tud mászni a róka a fára? Hát van neki szekercéje? Nem tudja az kivágni a fenyőt!
Másnap újra megjelent a róka, leheveredett a fenyő tövébe, és rázendített:
Hallod-e, baglyom,
hallod-e!
Hajítsd egy fiókád ide!
Ekkor közbevágott a bagoly:
– Nem dobom! Megmondta a szarka, hogy fel se bírsz mászni a fára, szekercéd sincsen, ki se tudod vágni a fenyőt!
– Átkozott szarka – kiáltotta a róka. – Majd ellátom én a baját! Ebéd nélkül maradtam miatta.
Elfutott a róka a tó partjára, lefeküdt, és holtnak tettette magát.
Arra repül a szarka. Látja ám, hogy ott fekszik a hájas róka, meg se moccan, úgy látszik, kiadta a páráját.
A szarka leereszkedik, egyenest a rókára, belekap csőrével az orrába. Erre a róka elkapja a szarkát, és szidja, mint a bokrot.
– Miért mondtad meg a bagolynak, hogy nem tudok felmászni a fenyőre, hogy nincs szekercém, amivel kidönthetném a fát. Most ebéd nélkül maradtam, így hát téged fallak fel!
– Ha fel is falsz – feleli a szarka -, legalább azt ígérd meg, hogy nem fogsz meg a farkamnál fogva.
– No hát akkor csak azért is a farkadnál foglak meg, mielőtt bekaplak!
Megragadta a róka a szarka farkát, kitátotta a száját … Ekkor azonban a szarka nagy lendülettel kiszakította magát a róka mancsából, és elrepült, csak farkának három tollát szorongatta a dühös róka.
Repül a szarka és csörög, az egész erdőt fellármázza:
– Rászedtem a rókát, rászedtem a rókát! Nincs ebédje a rókának, nincs ebédje a rókának!
(mari népmese in.: Hold szép leány meg a vizikirály)

kép forrása: Pinterest