FARKASOK

Mert lehet a farkasoktól félni, rettegni, farkasokat becsapni, hogy túléljünk, lehet velük futni, szállni, repülni, farkasok tanácsát követni, hogy igaz úton lépjünk, célunkat elérjük.

Farkasok: féljük és tiszteljük őket évezredek óta. Legendák, mítoszok, mesék szólnak róla, nem véletlenül.  Megtestesítenek erőt és félelmet, életet és halált, ő a rettegett pusztító és a bölcs, a védelem, a totem ős:

Kismalac és a farkasok,  A farkas és a hét kecskegida,  Farkas-barkas,  Csengettyűs lábú kecske,  Piroska és a farkas,  a Szárnyas Farkas (egyik változata). Ezekben a mesékben a farkas maga a pusztítás, a felfalás, maga a halál, ami ellen védekezni kell, különben pusztulás van. Ezek a mesék azt (is) tanítják, hogyan lehet túlélni, kijátszani, megszüntetni a farkas képviselte minőséget, a farkas pusztító oldalát. Mert ahol egy ilyen farkas megjelenik, ott a bárány, a malacka, a kecskegida, lány, az öreg élete veszélyben van. Mindig van kicsi, védtelen, gyenge, és mindig lesz erős olyan erős, aki nem védelmezi a kicsit, hanem  felfalja. De a kicsinek, a gyengének is van esélye az életre a halál ellenében- tanítják ezek a mesék és mutatják a hogyant is. A farkas ezekben a mesében egyértelműen a rossz, ők képviselik, jelképezik azt az erőt, ami a gyengét, a védtelen életet pusztítja.

A világ nem fekete-és fehér. A rossz árnyékban ott a jó is. (És fordítva is igaz.) Az erőt, a farkas erőt nem csak pusztításra lehet használni. Mert

rő maga nem jó vagy rossz, a minőségét az adja meg, mire használjuk.  Ami, aki egyik mesében maga a halál, a másikban maga az élet, maga a segítség:

„A fák közül hirtelen előugrott a Szürke farkas, és megszólalt emberi hangon:

-Jó napot Iván cárevics! Miért üldögélsz oly szomorúan, a fejed búnak eresztve? Mondd, merre visz az utad, hátha segíteni tudnék rajtad?” (Iván cárevics és a szürke farkas)

„A lány megtorpant és elhallgatott. Mégiscsak félni kezdett, amikor meglátta a farkas éles fogait, és meghallotta lihegését. De aztán eszébe jutott mindaz a sérelem és megaláztatás, amit az emberektől elszenvedett, reménytelen helyzete, valamint az, hogy éhhalálra van ítélve. Ismét megkeményítette szívét, és elszántan várt sorsára. Félénken nézett ugyan a farkasra, de szilárd hangon így szólt:

– Egyél meg, farkas, én már úgysem várok semmi jót ezen a világon.

A farkas még jobban a földhöz lapult, félig lehunyta a szemét, és fürkészve nézte Akikót, de aztán felült, és nyugodt hangon így szólt:

– Szó sincs róla, téged nem eszlek meg. Embert én nem eszek, legalábbis igaz embert nem. Te pedig ember vagy a legjavából. Minden szenvedésed abból ered, hogy nem ismered fel az igaz embereket. Túlságosan hiszékeny vagy. De várj csak, én segítek rajtad.

Ezzel a farkas óvatosan kitépett a szemhéjából két pillát, és Akikónak adta.” (A farkas szempillája)

„A vitézek ismét üldözőbe vették a farkast és ismét a fejedelem fia volt az első, aki utolérte. Ismét fölemelte kezét a ragadozóra, amikor ez megfordult és így szólt:
– Ne bánts! Egyetlen húgomat adom hozzád feleségül.  Az ifjú megállt, mintha gyökeret vert volna a lába” (Az ifjú és a nőstényfarkas)

„Hogyan tudok én oda bemenni?-kérdezte Levente.

-Majd beviszlek!-válaszolta a farkas.

Öt napig repült Levente a szárnyas farkas hátán.”

(A szárnyas farkas)

Ezekben a mesékben a farkas segítő. Tanácsot ad, olyan helyekre visz el, ahová másképp nem lehet eljutni. Vannak a vilgágnak helyei, ahová erős segítővel tanácsos elmenni, eljutni, különben elpusztulunk. Ez a farkas erő nem kapcsolódik bárkivel. Kell a tiszta szándék, az elhatározás, a kitartás és bátorság, eltökéltség. Ha ez megvan, a farkaserő megjelenik, segít, repít a cél felé. De cselekedni, használni a tudást, amit a farkastól kapunk, a harcot megvívni mindig a mese hősének kell.

Farkasok: jók és rosszak, segítők és pusztítók, életet hozók és halált adók.  Feketék és fehérek. 

Farkasok: a kérdés, mire használjuk azt az erőt, amit ők képviselnek…

A kérdés, merjük-e használni az erőt!