Karácsony volt. Ünnep. Mondják sokan, az ünnep sem igazi már, csak rohanunk, azt sem tudjuk mit ünnepelünk, miért ünnepelünk. Sok rítusunk üres, tartalmatlan, vagy nincs is, nem működtetjük őket. Egyáltalán vannak-e rítusaink, szertartásaink, amik élnek, amik tartalmasak? Vannak, de talán egyre kevesebb. Ami van, az is sokszor átíródik, más, új tartalommal töltődik fel. Talán épp a Karácsony ünnepe is ilyen. Miért kérdőjeleződik meg annyi rítus, válik tartalmatlanná annyi ünnep, szertartás? Miért, miért? Talán azért, mert a tél sem a régi már…:-)
Minden mozgásban van. Semmi sem állandó. Így a tél sem. 🙂 És a rítusok, ünnepek sem.
(Talán) rendhagyó soraim következnek az ünnepről:
W. Nelles azt gondolja, hogy az emberi tudat fejlődésének 7 szintje van. Ezek a szakaszok évezredeket ívelnek át az emberiség történetében, és vannak ma is a világon olyan helyek , amelyek az első szinten járnak, vannak amelyek a másodikon, nyugati világunk a 3 szint kihívásaival néz szembe.
A tudat feljődési szintjei Nelles szerint megfeletethetők az ember életszakaszainak is, akár párhuzamot is lehet vonni köztük:
1 szint: Egységtudat – magzati kor
2 szint: Csoporttudat – gyermekkor
3 szint: Éntudat – kamaszkor
4 szint: Összetartozás-tudat – fiatal felnőttkor
5 szint: Küldetéstudat – felnőttkor
6 szint: Teljességtudat – öregkor
7 szint: Össztudat – halál
Mi most valahol a 2-es és a 3-as szint között járunk, de alapvetően a 3-as szint témái jelennek meg az életünkben.
A 2-es szinten az egyén, az ember a csoporthoz képest határozza meg magát, a csoport, a közösség (nemzet, közösség, család) nélkül nem élhet, elválaszthatatlanul oda tartozik. Ugyanúgy, mint ahogy a kisgyermek sem élhet a családja nélkül (ha a család kiesik, helyébe egy másik csoport lép). A 2-es szint késői szakaszában én-tudat létezik ugyan, de mindig a csoport-tudatnak rendelődik alá, annak viszonylatában néz a világra. Minden a csoport túlélését, erejét erősíti, segíti. Az ember, a személy másodlagos. (lásd: a házasság változását, a gyerek szerepét a családban, hogy csak nagyon személyes és hétköznapi témát említsek)
3-as szinten az egyén túl nő a csoporttudaton. Elindul a mi-től az én-ig. A 3-as szint az egyéniség, a személyiség kibontakoztatásáról szól. Az individuumról. Olyan ez, mit a kamaszkor: a kamasz eltávolodik a családjától, önmaga meghatározásán „dolgozik”. Azon dolgozik, sokszor egyáltalán nem tudatosan, hogy el tudja hagyni a „szülői házat”. Úgy tűnik, mi most a „szülői ház” elhagyásának szakaszában vagyunk, ami sok-sok megtagadással, fájdalommal, eltávolodással jár. A gyökerek megtagadásával, finamabban eljelentéktelenítésével találkozhatunk. Az Én kibontakoztatásának az ideje ez, s mint minden új dolog, túlzásokban mutakozik meg.
Hogy kapcsolódik ide a rítus, az ünnep? A rítus, a szertartás nem csak segít, átvezet, átemel egy másik szintre, hanem köt is. Beleköt egy rendszerbe, egy közösségbe. Egy zárt közösségbe. Mert a rítussal részei leszünk ennek a közösségnek. Az ünnep, a rítus odatartozás élményét adja. A MI élményét.
Ha mi most a szülői ház elhagyásának a szakaszában vagyunk, akkor törvényszerű, hogy az ahhoz kötő rítusokat, szertartásokat, ünnepeket is elhagyjuk, átírjuk, formáljuk. Sokszor kidobjuk azt is, amit nem kéne. A 3-as szint, még meg nem megdolgozott szakaszában megtagadunk mindent, ami köt a múlthoz, a közösséghez. Így üresnek, fölöslegesnek tartjuk a közösségünk (családunk, magyarságunk, kereszténységünk, európaiságunk stb) korábbi ünnepeit. Úgy, mint a kamaszok, akik keresik önmagukat és ezt először a NEM-ben, a tiltakozásban élik meg. Semmi sem jó, amit a szülők adnak, mert el-le akarnak válni, ez törvényszerű folyamat, törtvényszerű a lázadás, az önösség, és mindez kell ahhoz, hogy végül rátaláljanak saját identitásukra. Kemény az átmenet a 2-es és a 3-as szint között. Ebben az átmenetben rengeteg feszültség van, mert a Léleknek szüksége van ünnepre, rítusra, múltra, gyökerekre. Az embernek szüksége van közösségre, kapcsolatokra. De úgy tűnik, a régi már nem teljesen jó, az új még születőben. Átmeneti korban vagyunk. Készülődik, néhol már meg-megjelenik a tudat 4. szintje, amiben felnőtt „ének”, individuumok kapcsolódnak egyenrangúan. Legyünk türelemmel, hiszen mindenhez idő kell, és még talán senki sem járt előttünk ezen az úton. Minden változik. És már a tél sem a régi 🙂
