LEHET A CSALÁD…

CSALÁD lehet fészek, meleg támasz, meghittség, öl, de néha megöl a fájdalom nehéz együtt lenni, kapcsolódni, szeretni, mert ott a kimondatlan kimondhatatlan, a cipelt teher a magány. A szeretet útközben valahol elveszett, vagy meg sem született, egy poros, pókhálós sarokban gubbaszt, maga sem tudja: létezik. És vannak napok az évben, amikor kimondva, kimondatlan szembe kell […]

Tovább...

ASSZONYOK

Asszonyok ti jártatok mögöttem előttem éltetek anyák: titkok tudói láttok engem? Egy pillanat emlék villan, nagyanyám hangja szól: anyám, mondja, anyám hozzád vágyom, és árvácskát ültet a sírra télen is kékfehér apró szívós virág nyílik bennem tovább. Váratlan hív a mozdulat: áldást ad egy kérges kéz, simít, röpít vissza, oda, ahol volt egy kislány, apró […]

Tovább...

TARTOZUNK

az éghez: égigérő létrán lépkedünk, tetejetlen fán mászunk egyre feljebb, világhegy visz felfelé, mutatja az utat. Tartozunk a földhöz: sárból lettünk, porrá válunk, tart, megtart, szívünk szívéhez ér, majd pihenünk a sötét földanyagban. Tartozunk a vízhez: vízben úszunk, lebegünk, áramlunk, alábukunk, felbukkanunk, örvény, cseppről-csepp emlékezet. Tartozunk a szélhez: repülünk, magasba szállunk, fent és lent, nincs […]

Tovább...