Okos lányok a mesében

Rafal Olbinski 1943.jpg

 

Okos lányok a mesében

Vannak fényes és kényes lányok, királylányok. Virágot lépők és gyöngyöt sírók. Vannak, cserfesek nyelvesek, vannak lusták és vannak szorgosak. Vannak önfeláldozók, és másokat beáldozók.  Vannak buták, és vannak okosak.

Lányok, olyan sokszínűek, mint maga az élet…Most az okos lányoktól, lányokról mesélek.

Induljunk el egy  tuvai mesével, amiben a lánynak hétféle próbát kell teljesítenie. Hét feladatot, kérdést kell megoldania, megfejtenie. Egyszerre ő a segítő, és a főhős is. S végig-végig teszi ezt könnyedén, teszi ezt nevetve, teszi ezt nőként, teszi ezt határozottan, bátran, egyenrangúan. Okosan.

Az okos lány mesékben nagyon sokszor az apát kell kimenteni, megmenteni, helyette kell válaszolni a kán/király/cár kérdésére. Ebben a mesében is így van. A kán adja a kérdéseket az apának, a lány megfelel helyette. A tét az apa élete, aki rosszkor, rossz helyen kért valamit. A kán neki teszi fel a kérdéseket, de az apa nem ismeri a válaszokat.

 

1 kérdés:

A Kopelgej tó közepén van egy nagy fa, 15 ága zöldell, 15 ága száraz. Mi az?

A lány rögtön tudja a választ. Képekben lát, képekben gondolkodik, képeket olvas és érti az analógiák nyelvét. Ismeri az ég működését (valószínű jól tudna mesélni, mesét fejteni is. Talán teszi is.) Mert a tó az ég, a fa a Hold, és 15-15 ága a növő- és fogyó hold napjai; hangzik a felelet. Miért fontos így gondolkodni? Milyen okosság ez? Olyan, amelyik ismeri a kinti, égi, természeti világot és ismeri annak szimbolikus megjelenítését. Ráismerhetünk ebben a tóban az égre? Mi köti össze őket, hol a kapocs? Talán a végtelen kék szín, talán a fenti és lenti víz kapcsolódik egymáshoz. Talán… Ráismerhetünk ebben a fában a Holdra? Mert a fában ott az élet, a zöld, hajtás a növekedés és ott a szárazság/a pusztulás, a csökkenés.  Növekszik és szárad. Mit jelent a növő hold és mit a fogyó? Mit jelent a Hold? Ciklusokat? Az életet és az eltűnést, halált? Ráismerünk ebben a képben a növekedésre és a visszahúzódásra? A mese azt mondja, ha okos vagy így is kell tudnod gondolkodni. Képekben, szimbólumokban. (olvassatok sok találós kérdést-garantáltan erősíti a gondolkodást)

 

2. kérdés

Hány éves a fehér fejű fekete medve?

Aztán vannak kérdések, amire nincs rögtön válasz.  És ez nem okosság vagy butaság kérdése. Mindenre nem tudhatjuk a feleletet. De abban lehetsz okos, hogy hogyan keresed meg a választ a kérdésre. Mert az világos, megkérdezni nem lehet a medvét, mert hatalmas és veszélyes.  A mese itt két lehetőséget mutat. A lány és a kán útját. A lány a meglepetés, meghökkentés erejét használja a medve szóra bírására, a Kán az erőszakét. A lány kicsalja a választ, a kán kivereti a medvéből. Két út, két mód: az erőszak és a furfang útja. Mindkettő célba ér a mese szerint, de ha a medvét kérdezzük, és az igénybe vett energiát, akkor nagy különbségek vannak…

 

3. kérdés:

Készíts nekem hamuból kötelet! Szól a parancs.

A lány itt trükkel él. A Kán a végeredményt látja, így a lány nem hamuból kötelet fon, hanem a kötelet égeti hamuvá. A végeredménynél senki nem kérdezi, mi volt az út és a mód, hogyan készítette el a lány a kötelet. Néha ezt jó csak a végeredményre fókuszálni, a lépésekben saját utat követni, főleg értelmetlen és fölösleges kéréseknél. Mert ez a kérés, kérdés feladat is csak egy próba és nem kell majd ténylegesen használni azt a kötelet. (Néha ez a zavarba ejtő érzésem volt a vizsgáknál, vagy egy-két iskolai, és más feladatnál.)

 

4. kérdés:

Hat bika tejéből készíts aludttejet!

A feladat maga lehetetlen. (Ez a feladattípus nagyon ismert az okos lány mesékből: fonj százesztendős fonálból aranyfonalat, foltozz meg egy lyukas korsót.) A lány megint nem kezd el azon gondolkozni, hogyan oldja meg ezt a megoldatlan feladatot. Nem mondja a kánnak: ez lehetetlen feladat, hiszen a bika hím, nincs teje. Hanem tükröt tart neki, így a kán, ha nem is kimondja, de megérti, hogy amit kér, az lehetetlen. (A magyar változatban a válasz: fordítsd ki az korsót, akkor majd megfoltozom) Tudja, itt nincs válasz, nem lehet megoldás, tehát ezt kell jeleznie, de úgy, hogy a másik oldal ne vegye ezt támadásnak, ellenkezésnek. A mese okos lánya itt már szemtől szembe áll a kánnal. Már személyes kapcsolódásuk van. Úgy mond nemet, hogy nem mond nemet. 

 

5 kérdés

(Ami tulajdonképpen a negyedik előtt van, és ekkor találkozik először szemtől- szembe a kán és a lány.)

Hány szál haj van a fejeden?

Rajta, számoljuk meg! Rajta, keressük ki a lexikonban (jaj, bocsánat, nézzük meg az interneten). Hogy mennyi és hány, és mikor? A lány megint úgy dobja vissza a kérdés labdáját, hogy a kánnak kelljen elállnia a felelettől.

Ez a lány művésze a feleleteknek. Nem konfrontál, nem arrogáns, nem fensőbbséges. Hetyke, mondja a mese, de közben csengő hangon nevet. Nevetéssel oldja a feszültséget, oldja a haragot, ami a kánban van. Amikor a válaszok közvetítőn, az apán keresztül érkeznek a Kánhoz, azt fenyegetésnek veszi. Amikor a lány válaszol neki, azt már nem. Elszégyelli magát, szíven üti a válasz. Talán azért, mert mosollyal a szemében válaszol, talán azért, mert ott a csengő hang. Így más az energia. Egy nem konfrontálódó, rugalmas, de határozott válasz. Amiben van kedvesség, amiben van mosoly. Van benne lány, nő. Nem harcnak tekinti ezt a kapcsolódást, hanem játéknak. Játéknak, de ezt a játékot komolyan veszi, de nem komoran.

 

6. kérdés

Jöjjön hozzám a lány látogatóba, de olyan lovon, minek két pár szeme van, két farka és nyolc lába-mondja a kán utolsó próbaként

És a lány megint tudja a megoldást. Mert talál egy kiskaput, azt a kiskaput, hogy nincs minden leszabályozva, meghatározva a kérdésben. A látható és a láthatatlan itt megjelenik, bár ezt csak a lány tudja, látja. Végül kiállja a próbákat, a kán a családja tagjává fogadja.

 

Mi a hetedik próba?

A hűség próbája, annak a próbája, hogy értik-e egymás közös nyelvét a kán és a lány. Érti–e a kán üzenetét. Az a próba, hogy tudja–e mozgósítani és maga mögé állítani a hadsereget, és ki tudja-e szabadítani a kánt? Tud-e cselekedni? Mert nem elég okosnak lenni, tenni is kell…A lány mindezt tudja, így ő lesz az új kán, ő lesz Arany bölcsesség Asszonya. Mert ez a lány, nő, asszony, több mint okos.

Bölcs. Asszony.

 

(érdekesség: Aj kán jelentése: Hold kán; Csecsen-kisz: bölcs leány)

 

A mese:  

 

Az okos lány

tuvai mese

Mindez olyan régen történt, amikor a Szüt-hol tó csak pocsolya volt, a nagy Szümber -ula meg csak kis dombocska.

A Kara –Hem folyó torkolatánál élt egyszer egy szegény öregember, Szumeldej.  Egyetlen leánykája volt neki, Csecsen-kisz, aki mindenben segített édesapjának.

Történt egyszer, hogy Szumeldej elindult a gazdag  Aj kánhoz, hogy egy kis tejet kérjen tőle. Lassan-e gyorsan-e, elég az hozzá, hogy Szumeldej mendegélt a Kánhoz. Végre aztán csak megpillantotta a kán sátrát. Bement a jurtába, hát látja ám, hogy nagyon mérges a kán. , körülötte mindenki hallgatagon ül, a tea is régen kihűlt. Az öreg mélyen meghajolt a kán előtt,  és tejet kért tőle.

Felnevetett a Kán és így szólt:

-Jól van Szumeldej, de előbb fejts meg egy találós kérdésemet. A Kopelgej tó közepén áll egy nagy fa, egyik oldalán tizenöt ága zöldell, másikon tizenöt ága száraz. Ha ki nem találod mi ez, levágom a kabátod ujját, de a karod is benne lesz, a sapkád is levétetem, de a fejeddel együtt. Most pedig eredj, holnap pedig gyere a válasszal!

Szumeldej elszomorodva tért haza. Elébe jött a lánya, Csecsen-kisz és azt kérdi az apjától:

-Mit búsulsz olya nagyon, apám?

Az öreg apróra elmondta a lányának a kán találós kérdését.

-Sose búsulj apám,-biztatta Csecsen-kisz- Eredj, s mondjad meg a kánnak a következőt: A tó az ég, benne a fa a Hold, A tizenöt zöld ág a telehold napjai, a tizenöt száraz ág a fogyó hold napjai.

Felvidult erre az öreg, megölelte örömében a lányát, s vidám dalba kezdett.

Reggelre kelve Szumeldej a Kánhoz sietett. Ahogy a kán meghallotta Szumeldej válaszát, ugyancsak elfogta a düh.

-Helyes Szumeldej, de most találd ki nekem, hány éves a fehér fejű fekete medve. Ha ki nem találod, búcsúzz el az életedtől.

Lógó orral vonszolta haza magát a vén Szumeldej. Csecsen-kisz elébe ment, s kérdi tőle:

-Mi miatt búsulsz megint apám?

Az öreg elmondta erre a kán új találós kérdését, és sírva fakadt:

-Életem lángja, ha eddig ki nem, most utolsót lobban. Ha eddig nem haltam meg, most végem lesz leányom.

-Sose búsulj apám, inkább menj ki a tajgába, keress nekem ott hat koponyát - hagyta meg neki Csecsen-kisz.

Szumeldej lelet hat koponyát, s vitte haza a lányának. Ekkor Csecsen-kisz három koponyát apja jobb oldalára kötött, hármat a bal oldalára.

-Most pedig menj ki apám az Arzajti-hegy hágójára, s várakozz ott nyugodtan.

Az öreg felkecmergett a hágóra, s leült, és várt. Egyszer csak látja ám, hogy a sűrűből egy fehér fejű, fekete medve bújik elő, oda megy az öreghez és nézegetni kezdi.

-Megértem hatvan esztendőt az északi oldalon, ötven esztendőt a déli oldalon, száztíz esztendőt láttam elmúlni a fejem felett, de hétfejű emberrel még nem találkoztam. –szólott meglepve a medve, s gyorsan eliszkolt a sűrűbe.

Megjött egyszeriben az öreg jókedve, s sietett a kánhoz a felelttel.  A mikor a Kán meghallotta Szumeldej válaszát, lóra ültette hadát, szétküldte, hogy tudják meg, mennyi idős is az a medve. A katonák ekkor zajos hajtást rendeztek a tajgában, s megkerítették a medvét. Amikor emgfogták, áztatott kötéllel jól helybenhagyták. keservesen dörmögte a medve:

-Megértem hatvan esztendőt az északi oldalon, ötven esztendőt a délin, száztíz esztendő múllott el felettem, de ilyen fájdalmat még nem éreztem.

Ekkor a katonák elvágtattak a kánhoz és jelentették neki:

-Nagy kán, az öreg igazat szólott.

Még jobban megharagudott a kán, és harmadszor is próbára tette Szumeldejt:

-No öreg, ha te ilyen bölcs vagy, készíts nekem holnap hamuból kötelet! Én magam megyek el hozzád ellenőrizni!

Most még jobban elkeseredett az öreg, mint máskor. Szomorú szívvel tért haza és keservesen elsírta magát.:

-Nagy a baj leányom! Azt parancsolja a kán, hogy hamuból készítsek kötelet. Hogyan tudom én ezt megcsinálni? Ha eddig meg nem haltam, most bizonyosan végem lesz!

-Sose búsulj apám, Hozz nekem két bőrzsákkal sást. –mondta a leány.

Szedett is gyorsan az öreg két zsák sást, s odavitte a lányának. Csecsen-kisz egy-kettőre sodort belőle egy kötelet, két cövek között kifeszítette és megkötözte, végül pedig meggyújtotta.

Reggel, amikor a nap felkelt, amikor a köveken és sziklákon vidáman ugráltak a napsugarak, megérkezett a kán. Néz és csodálkozik. Két cövek között ott a hamukötél!

Feldühödött, és sebesen elvágtatott.

Újfent maga elé idézi Szumeldejt a jurtába, és magában így tűnődik: „Ez a szegény ember okosabb a kánnál. Ezt nem tűrhetem”

-Halljad öreg, amit most mondok neked. Kapsz tőlem hat bikát, de reggelre készíts nekem a tejükből aludttejet. Ha meg nem csinálod, jaj neked!

Öreg Szumeldej elbúsulva hajtotta haza a kán hat bikáját, s szomorúan mesélte el a kán újabb cselszövését.

-Ne búsulj te ezen apám. Hajtsd a bikákat a karámba és feküdj le nyugodtam aludni. –nyugtatta meg az apját a leány.

Reggel, amint a nap felkelt, amikor a köveken, sziklákon szikrázott a napfény, megérkezett kán. Látja, hogy Csecsen-kisz az ajtó előtt üldögél és haját fésülgeti. Kérdi tőle Aj kán:

-Mond leányka, hány szál haj van a fejeden?

-Annyi, ahány lábnyomot a lovad hagyott káni udvarodtól a jurtánkig - felelte hetykén a leány és felkacagott.

Mellbe ütötte a kánt ez a felelet, s indult, hogy belép a jurtába, de Csecsen-kisz megállította:

-Kán, nem szabad most a jurtánkba lépni! Apám épp most szül odabent.

-Hogy-hogy? Hát a férfi is szülhet gyermeket?- álmélkodott a kán.

-A bikát talán meg lehet fejni?- kérdezte Csecsen-kisz, és csengő hangon elnevette magát.

Elszégyellte magát  Áj kán, felugrott a lovára és elvágtatott. Rájött, hogy Szumeldejnek Csecsen-kisz segít mindig, s elhatározta, hogy majd ő ráncba szedi a lányt. Elküldte hát egyik szolgáját hozzá, s keményem megparancsolta:

-Jöjjön hozzám a lány látogatóba olyan lovon, melynek két pár szeme van, két farka és nyolc lába!

Reggel Csecsen-kisz felnyergelt egy vemhes kancát s elindult Aj kán udvarába. Amikor meglátta őt a kán, elmosolyodott a bajusza alatt:

-Nem fejtetted meg a talányomat.

-Tévedsz kán- vágta rá Csecsen-kisz.-Ez a kanca vemhes. Kettejüknek a csikóval két pár szemük, két farkuk és nyolc lábuk van.

Nagyon megtetszett Csecsen-kisz a kánnak, s ezt az egyezséget ajánlotta neki:

-Okos lányka, légy nekem a menyem, a fiamnak meg hűséges felesége. Ebbe bele is egyezett Csecsen-kisz. Aj kán állítatott a fiataloknak egy nagy fehér jurtát, s kezdtek élni, éldegélni boldogan.

Egyzser aztán az ötlött Aj kánnak az eszébe, hogy elmegy Doskun kánhoz.  Ez a Doskun kán nagyon kegyetlen ember hírében állott. Igen szeretett sakkozni, de mindenkinek aki vele szemben játszmát vesztett, levágatta a fejét.

„Nekem már igazán nincs mit félnem. Az én találékony kis menyem kisegít minden bajból”-gondolta Aj kán.

El is indult Doskun kán udvarába, ott megkötötte lovát a vasoszlophoz, és belépett a jurtába.  Ott ült Doskun kán kilenc soros szőnyegen, s unatkozott magában.  Aj kán így üdvözölte a gazdát:

-Köszöntelek Doskun kán! Déli tájról jöttem hozzád, Aj kán a nevem. Sakkozni akarok veled.

Doskun kán ráállt:

-Rendben van, ülj le. De jól az eszedbe vedd: ha veszítesz, leüttetem a fejed!

Elkezdtek játszani. Úgy belemelegedtek a játékba, hogy minden másról megfeledkeztek. Az első lépés előtt harminc napot, egy teljes hónapot gondolkodtak. A második lépés előtt hatvan napig, kerek két hónapig tűnődtek. Telet, nyarat észre sem vettek. Nagysokára a kegyetlen Doskun kán mégiscsak visszaszorította a kitartó vendéget, s végül legyőzte. 

Doskun kán nagyon megörült, és már készülődött, hogy rátegye a kezét Aj kán vagyonára, marháira. Aj kánt megragadták a szolgák és odakötötték négy karóhoz,  s a nyakára kalodát tettek.  Aj kán könyörögni kezdett:

-Mielőtt a barmot megöli, vérét veszik; mielőtt embert öltök, hallgassátok meg a szavát.

-Beszélj hát- förmedt rá a kán.

-Udvaromat, birodalmamat segítségem nélkül nem tudjátok kifosztani. Hanem küldj hírnököt az udvaromba-szólott Aj kán- Mondja meg a következőt: „Kánotoknak jól van dolga nálunk. Négy szolga hűságesen szolgálja, egy lépésnyire sem tágít tőle. Azt rendeli a kán, hogy vigyem innen magammal az ollót, a kis kést se feledjem, a szarvasmarhákat elől hajtsam, a szarvatlanok meg hátul menjenek”

-Lámcsak, így jó lesz. Könnyűszerrel jutok zsákmányhoz- örült Doskun kán, s előre enni-inni kezdett a medve bőrére.

Eközben a hírnök eljutott Aj kán udvarába. Csecsen-kisz elébe ment, s kérdi tőle:

-Mondjad, hol van a kánunk? Mit parancsolt mit üzent?

A szolga átadta Aj kán üzenetét, maga pedig elindult, hogy körbenézzen a kán udvarában.  Csecsen-kisz összehívta az összes alatvalókat, s beszélni kezdett hozzájuk:

-Jó kánunk halálos veszedelemben van. Négy szolga hűségesen szolgálja, ez annyit jelent, hogy négy karóhoz van kikötve erősen. Hozzátok az ollót-üzeni a kán. Ez én vagyok. A kis kést se feledjétek-édes uram, rólad van szó. Szarvasmarhák-a hadsereg, szarvatlan jószág-minden alattvaló.  Gyerünk, induljunk a kánunk segítségére!

Ezzel Csecsen-kisz férjestül-népestül fölkerekedett, hogy kiszabadítsa Aj kánt szorult helyzetéből. Doskun kán szolgáját kényszerítették, hogy mutassa az utat.  Megérkeztek, Doskun kán tökrészegen ült a sátrában szőnyegén.  Aj kán meg négy karó között, erősen megkötözve.  Aj kánt kiszabadították kötelékeiből, helyére Doskun kánt kötözték gúzsba. Minden marháját elszedték és hazatértek.

Aj kán odaadta Csecsn-kisznek a káni pecsétet, így lett Csecsen-kisz Aj kán helyett az új kán. A nép csak Aldin-mergen Danginának nevezte, ami annyit tesz, Arany Bölcsesség Asszonya.  Békességben és hosszú ideig élt udvarában Aldin- Mergen Dangina hű népe között.


kép: R. Olbinski

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

És