Kristálygömb

(Grimm mese)

Kristálygömb…áttetsző, kerek. Kerek egész. Gömb. A tenyérbe simuló. Kristálygömb…

Ezért a gömbért indul útnak a harmadik fiú. (Olyan jó, hogy több testvér van a mesékben (általában), mert így ott a remény, hogy a harmadiknak sikerül.  Az üzenete ennek, hogy harmadszorra sikerül a feladat, a próba, nem kell elsőre)

Ok. Tisztázzunk valamit a fejtés elején. A mese bennünk játszódik. (Én így is fejtek) Vagyis minden mi vagyunk benne. Az első fiú, a második, és a szerencsés, sikeres harmadik.  Mi vagyunk, legalábbis bennünk él a boszorkány, a 7 fejű sárkány,  (bennem talán csak 3 fejű lakik már 🙂 ) a királykisasszony, az égigérő fa, a mélységesen mély kút. Minden. Így kerül a mese egy belső, személyes tájra, így válik a mese sajáttá.

Ebben a mesében elindul a harmadik fiú, rögtön az elején. A mesék már csak így kezdődnek. Elindulással. (No azért nem mind)

De nem magától indul el. Ehhez kell egy boszorkány anya, aki félelemből, bizalmatlanságból elvarázsolta már a fiú bátyjait. Magányos sasmadárrá és a mélységes mély vizekben úszkáló cethallá. A három testvérből kettő már nem emberi alakban él, létezik (csak naponta 2 órára kapják vissza az egyik változatban az alakjukat). A harmadik fiú attól fél, hogy őt is elvarázsolja az anyja, talán farkassá, vagy medvévé. Ezt viszont nem akarja. Inkább elmegy, elindul.

Talán mondhatod, ez mese, ilyen nincs-nincsenek boszorkány anyák, akik varázsolnak…Tényleg? Biztos vagy benne? Családállításaimon, családterápiákon mennyi elvarázsolt emberrel dolgozom, találkozom…

Mit is jelent elvarázsoltnak lenni?

Ha el vagy varázsolva, akkor nem az vagy, aki lehetnél…

Ha el vagy varázsolva, akkor nem te vagy az ura az életednek…

Ha el vagy varázsolva, nem a teljességben élsz…

Nem a teljes emberségedben létezel

Mert vannak elszakadt, leszakadt részeink. Van olyan mese, élet, amelyikben az anya, vagy az apa (bár leginkább az anya) félelemből, bosszúból, tévedésből, haragból átvarázsol, elvarázsol. Átkot mond.

Számos ilyen mesét ismerünk…Talán emlékszel a 6 hattyúra? (Ez is Grimm mese) Vagy a Csókalányokra? 

Mivé lehet elvarázsolódni?

Kővé

Állattá (Békává, kígyóvá, madárrá, őzzé)

Élőhalottá (igen, ilyen átok is szerepel a mesékben – megrekedni két világ között)

Ez a mese azt tanítja, hogy ilyenkor el kell menni. El kell menni attól, aki elvarázsol, aki nem engedi, hogy az legyél, aki vagy. (Igen, tudom, 4 évesen nem tudsz elmenni, de ott a remény, hogy lesz majd egy részed, a harmadik fiú, aki képes felismerni a helyzetet és elindul)

A mesék nem azt mondják, hogy harcolj az anyáddal, apáddal, harcolj vagy győzd meg tette helytelenségéről. Nem, ilyet a mesék nem mondanak. Ez a mese azt tanítja, indulj el…

Az állatvőlegény-mennyasszony típusokban az elvarázsolt férfinak, nőnek a társa tudja visszaadni az eredeti alakját-vagyis rapid párterápia: egy jó párkapcsolat gyógyító tud lenni! 🙂

Visszatérve a meséhez,  itt elindul, elmegy, elmenekül otthonról a fiú. De közben emlékezik, hogy van egy elvarázsolt királykisasszony is valahol, az aranynap kastélyában, akit meg kell váltani. És mivel úgysem veszthet semmit, elhatározza, hogy megkeresi ezt a kastélyt.

(Feltűnt? Két női szereplő  van a mesében: az egyik boszorkány – az átkot adó a másik elátkozott. A női vonal, női oldal problémás eléggé.  Az is egy külön út, elágazás, amin most nem indulunk el, hogy miért fél, miért tart attól ez a boszorkány anya, hogy a gyermekei rosszat forralnak ellene? Akit érdekel, járjon utána…)

„Mit veszíthetek ezen a világon?”- mondja a fiú magának…igen, sokszor ennél a pontnál indulunk el, amikor azt mondjuk, már semmit sem veszíthetek, megpróbálom…

És a fiú megy, csak bolyong, jár a világban. Tévelyeg. (Apropó, egy kérdés:  mennyi tutinak, biztosnak mondott önismereti módszert, csodaszert, terápiát ismertek, vagy próbáltatok már ki? Tudjátok, ami egy-két alkalom, és működik, minden bajod megoldódik… aztán mégsem működik,  és indultok a következő csodamódszerhez, majd a következőhöz…:-)  ) A fiú nem találja az aranynap kastélyát, ahol ez a világszép, elátkozott királylány él.  Tévelyeg.

Akkor látja meg az óriásokat, akik egy ócska kalapon tusakodnak. S, ahogy már sejteni lehet, aki  ilyen bolyongásunk alatt utunkba kerül, attól kaphatunk valamit. Az nem véletlen. Itt nem egy útbaigazító anyókára, apóra lel a hős, nem egy megmentendő állatra, hanem egy veszekedő óriáspárra. Akik ebbe a veszekedésbe bele vannak merevedve. Egyforma erősek, semelyikük nem győzhet. Ki kell billenteni őket, meg kell ezt a bemerevedett helyzetet mozdítani. Dönteni kell. Ki legyen a győztes. Kié legyen a kalap. Mert ez egy csodakalap. A viselője ahová kívánkozik, ott is terem.

Játék: ha tiéd lenne a kalap, te hová kívánkoznál?

Délre?

Északra?

A tengerhez?

A múltba?

A jövőbe?

Bár a fiú nem igazán hisz ebben a csodakalapban,  mégis elvállalja a döntőbíró szerepét, fejére teszi a kalapot…és  megfelejtkezve az óriásokról ezt sóhajtja:

-„Bárcsak az  aranynap kastélyában lehetnék”

Talán ez egy kis próba is. Itt a lehetősége bárhova menni, de ő  kitart az eredeti célja mellett. És kimondja.  Talán nem elég belül gondolni. Talán hangosan ki is kell mondani mit szeretnénk, mi a célunk, hová szeretnénk eljutni.  (Haj, mennyit nyűglődünk, dolgozunk azzal, hogy családterápiákon, párterápiákon megfogalmazódjon a terápiás cél-itt a mesei magyarázat, miért kell ezt megtenni )

De ez a fiú kimondta fején a kalappal hová szeretne eljutni (Útelágazás: kalap, fej-nem indulunk el most erre sem, de akit érdekel, bátran induljon, talán nem veszélyes ez az út…:-) ) és egy pillanat alatt ott is lett.

A kastély legutolsó szobájában rá is akad a királykisasszonyra. Mennyi minden lehet abban a kastélyban, mennyi termen végig kellett mennie!  Bizony, nem rögtön találjuk meg ezt a királykisasszonyt. (Ugye emlékszünk…minden mi vagyunk a mesében-a saját világszépségünket keressük!)

De van egy hatalmas probléma…a fiú nem egy csodaszép, világszép lányt talál, hanem egy csúfságot. Egy hamuszürke arcú, zavaros szemű lányt. Megfeledkezik a varázslatról, hogy ez egy elvarázsolt lány! Megijed. Ezért jött ide? Ezt akarja megváltani? 

Igen, néha megijedünk a szobánk mélyén rejtőzőtől.  Megijedünk attól, amit látunk. Megijedünk, ha találkozunk elvarázsolt részünkkel.. Mert ilyesztő, mert csúnya. Kígyók, békák, varjak lehetnek ezek.

De szerencsére nem fut el, nem rohan el, nem csapja be maga mögött a palota kapuját, hanem kérdez (kapcsolódik, kíváncsi) :

-Te vagy az? Te vagy a világhíres, világszép?

És ez az elátkozott lány tudja a választ.

„-Ez nem az én igazi alakom…Ha kíváncsi vagy rá,  milyen vagyok valójában, fogd ezt a tükröt és nézz bele, ez nem hazudik, megmutatja igazi képemet”

És fiú belenéz. Tényleg ott ül előtte a világ legeslegszebb lánya, és folynak a könnyek az arcán.

Ott az aranykastély legmélyén, a leghátsó szobában van egy  lány, aki emlékszik, aki tudja milyen volt.  Világszép. A legszebb. És van egy tükre.

Ha megtaláljuk ezt az igaz tükröt, és ezen keresztül nézünk elátkozott részünkre, megláthatjuk a világszépségét. Nézzünk rá, nézzünk rá, mert kell a továbbiakhoz. Kell, hogy lássuk, mik lehetnénk, hogy ki tudjuk mondani:

„Minden veszedelmet vállalok érted, csak mondd meg, hogyan szabadíthatlak meg…Nélküled nem élet az élet!”

A lány elmondja a fiúnak, mi a megváltásának az útja. Nincs segítő, tanácsadó állat, bölcs, tudós, a könyvekben sincs megírva mi a teendő. Ezt a lány tudja, senki más.  (Ugye, hogy nem a segítőterapeutagurucsodadoktornál van a megoldás)

Egy fontos dolgot azonban a fiúnak is tudnia kell. Ebben a harcban el is lehet esni. Előtte 23-an próbálkoztak már, és mind a 23 próbatevő odaveszett.  Összesen 24 a próbák száma, nem végtelen. Ez a fiú a 24. Az utolsó…nincs több próbálkozás. A 24. órában vagyunk…

A feladat lemenni a hegy tövéhez, ott van egy forrás. A forrás mellet lakik egy vadbölény, ezzel kell megvívnia. Ha legyőzte a bölényt egy tűzmadár száll ki a bölényből, abban van egy tüzes tojás, annak a sárgája a kristálygolyó. De ez a tojás, ha földre esik, lángba borít mindent, s a tűzben elég a kristálygolyó is. Ha ez történik, kárba veszik minden fáradtság!

A harmadik fiú így szól:

-Nincs az a fáradtság, amit én el ne viselnék-és lesiet  a forráshoz.

Elkezdődik a küzdelem. Sokáig harcolnak. Szeritnem fontos ez a sokáig szó. Ezzel a 4 lábon álló, nagy hatalmas vadbölénnyel nem lehet hamar megküzdeni. De az ifjú (itt már így nevezi a mese, talán már fiúból ífjú lett ezen az úton)  fogta a kardját és markolatig döfte a szörnyeteg szívébe. Apropó: honnan van a kardja ennek az ifjúnak? Hát bizony onnan lehet, hogy magánál hord egy kardot. Ez egy ilyen ifjú…Mert tudja, aki harcra készül, szükségeltetik egy kard. (Jótanács: ha mi is csatába indulunk, nézzük meg, mivel megyük, mit viszünk magunkkal)

Mit is jelent a mesében legyőzni valakit?  Megölni?

Talán azt, hogy abban, amilyen erőt képvisel, jobbak vagyunk

Talán azt, hogy innentől mi tőlünk függ,  mi leszünk az urai annak a helynek, erőnek, térnek, minőségnek

Az ifjú ezt a vad, erős, kemény, a forrás mellett lakó vadbölényt győzi le. Ennél a minőségnél erősebb lesz, birtokolja. Övé lett ez a tér, ez a hely.

S abban a pillanatban, amint holtan összerogy a bölény, kirepül  belőle a tűzmadár.

Bizony nem lehet a győzelem után leülni, mert ha leülünk, felég, elég minden, amiért addig küzdöttünk. Még nem vagyunk a feladat végén.

És itt gyönyörű a mese szövése,  megjelenik az egyik elvarázsolt testvér, a sas. Senki nem hívja, ő figyel, éber, résen van. És itt, ebben a pontnál a szerepet átveszik az elvarázsolt részek, akik az elvarázsoltságunkban valamiben jók, valamit tudnak, amit az ifjú nem tudhat. A sasmadár a tenger fölé űzi tűzmadarat, az ki is ejti a tojást magából, de az nem a tengerbe hull, hanem egy halászkunyhóra, a cet pedig felkorbácsolja a vizet, és egy hatalmas hullám eloltja a tüzet.

4 elem integrációja, egyesülése zajlik ebben a folyamatban. Föld, tűz, víz levegő. Elvarázsolt részek és az egészséges rész harcol együtt, a megváltásért, a szabadulásért. Ebben a harcban  összehangolódnak, figyelnek egymásra. Értelmet nyer a sas-lét, a cet-lét, a cselekvő ember-lét.  Nem kérdés, hogy szükségük van egymásra. S mindezt egy tökéletes formáért teszik.

A kristálygömbért.

Amit ki kell venni a tojásból, kézbe kell venni, s el kell  vinni a varázslóhoz.

Nincs kérvény, nincs magyarázat, nincs beszéd.

Meg kell állni a varázsló előtt és fel kell mutatni ezt a gömböt. Ennyi elég.

-Mostantól, te vagy az aranynap kastélyának az ura-szól a varázsló.

A vilászépség már látható, az elvarázsolt fivérek is emberalakot öltöttek…

Mi ez, ha nem a teljesség?

Mi ez, ha nem az egység?

(ui: néha-néha én azonban szeretnék egy magos szirten üldögélni majd lassú körökkel körözni a magos levegőégben…jó értem, lehet erre is emlékezni, ez nem felejtődik el sosem)

 A mesét itt olvashatod el:

http://www.grimmstories.com/hu/grimm_mesek/a_kristalygolyo

kép: M. Tahreen